Figyelmeztettek, rövid önéletrajzot írjak ide. Egy oldalt néhány mindatot, akár néhány szót, mert manapság nincs türelem a türelemre. Nehéz ügy, mert mégis egy ember élete... Azután rájöttem, hogy nem is lesz ez olyan nehéz, mert az életem írói utam második szakaszában 1992-től kezdve írott könyveim, a Sorel ház, a Sorsolvasó, a Menyegező, a Fellebezés a Siralomházból és a még meg nem jelent könyvek, a Latorképző, a Krónika és a Reménytelenség társadalma - különböző vonatkozású önéletrajzaim.

A Magyar Narancsban velem készített beszélgetés címe: Egy ember két élete. Valóban két "polgár" és írói életem van. 1976-ban feleségemmel menekülnöm kellett itthonról.

>>> INSERT A NEUE ZÜRICHER ZEITUNGBÓL

"Az országlakosság többségével együtt sokat vártam a szocialista kísérlettől. Ám, ami abból megvalósult azért meghalni, de főként élni nem érdemes."

Az akkori "átkosnak" (több is volt belőlük) más okai voltak a haragra.

1964 májusában kiléptem a Népszabadság szerkesztőségből.

1970 decemberében egy memorandum kíséretében kiléptem az állampártból. Minthogy nem mentem el az esetemet tárgyaló gyűlésre, Dallos György írótól tudtam meg később, hogy ő, aki ott volt ezt a történetet egy német újságban megírta.

>>> INSERT A SORSOLVASÓ CÍMŰ KÖNYV 8-9. OLDALÁRÓL

" Katolikus Zoltán körülnézett, s mután látta, hogy emberi fül számára hallótávolságon kívül vannak, a zöld moszattól és békanyáltól fénylő kövekre esett a tekintete - talán azok is fülelhetnek?
- Magát meg akarják ölni.
Lázár György könnyednek szánt mosolya kínos vigyorként jelent meg az arcán
- Tényleg?
- A Neue Zürlicher Zeitung 1972 augusztus 29-i számában azt nyilatkozta, hogy bár korábban nagyon is akart hinni a szocializmusban, tapasztalatai nyomán később arra a véleményre jutott, hogy a kommunizmusért nemhogy meghalni, de főként élni nem érdemes. Nos rákerült azoknak a listájára, akiket bírósági tárgyalás nélkül alarnak eltenni lábalól."

>>> INSERTSUNDAY TIMESBŐL

Anyám azt mondta: "Nem lehet jó író, akinek soha semmi se fáj." Igaz. Ám ha a sorsom megkérdezett volna, hogy azon az áron amit az íróságomért fizetnem kell akarok-e...? Azt hiszem az felelném: "Köszönöm nem." De ezen nem füstölgök, mert közben megértettem, hogy a sorsából senki sem léphet le. Azért nem, mert sors nem kérdez, hanem megvalósul.